Az élsportban kulcskérdésé vált a regenerálódó képesség. A labdarúgásban például heti két tétmérkőzés kimeríti a szervezete, de ez a többi labdajátékra is jellemző. A ciklikus sportágaknál és a küzdősportoknál is hasonló a helyzet. Egy-egy világkupa, vagy versenysorozatnál döntő tényező a versenyek közötti regenerálódó képesség. Cikkünkben az USA Austini Texasi Egyetem, az amerikai hadsereg Környezetgyógyászati Kutatóintézetének és a dél-afrikai Fokvárosi Egyetem kutatóinak tudományos véleményét, kutatásait mutatjuk be a témában.                                                     
"Bármilyen furcsa, még nem végeztek igazán gondos és átfogó kutatást annak megállapítására, hogy mennyi idő alatt regenerálódik a szervezet egy-egy kimerítő testmozgás után. Hosszú távú vizsgálat ezen a téren szinte egyáltalán nem zajlott, és azzal kapcsolatban is eltérőek a vélemények, hogy mit és hogyan kell mérni. Ugyanakkor számos légből kapott dogma keletkezett a témában.

"Első maratoni távomat idén tavasszal futottam. Jól ment, és bár előtte voltak félelmeim, remekül éreztem magam. Az igazán nagy meglepetést azonban az edzőm másnapi tanácsa okozta.Azt mondta ugyanis, hogy négy hétbe telik, amíg teljesen kiheverem a megpróbáltatást. Ez borzalmasan hosszú időnek tűnt" - írta a The New York Timesban Gina Kolata, az amerikai lap szenvedélyesen sportoló tudományos munkatársa, hozzátéve, hogy három nappal később újból futott, és amikor egy héttel később ezt megismételte, minden addiginál jobban érezte magát...

Tudományosan nem megalapozott

Az egyik népszerű nézet szerint ahány mérföldet fut az ember, annyi nap kell utána a regenerálódáshoz. Tíz mérföld - vagyis tizenhat kilométer - lefutása után tehát tíz nap pihenésnek kellene következnie. Timothy Noakes, a dél-afrikai Fokvárosi Egyetem fiziológusa azonban elutasítja ezt a nézetet. Az egy mérföld futás után egy nap pihenés nézet az 1970-es években vált népszerűvé, de tudományosan nem volt megalapozott - húzta alá.
Tanaka Hirofumi, az austini Texasi Egyetem sportorvosa szerint a regenerálódás kérdése kemény dió. A válasz attól függ, hogy a regenerálódás mely elemét tartjuk érdekesnek - fejtette ki. Van némi információnk arról, hogy mennyi alatt pótlódik az izmokban lévő glikogén, a glükóz poliszacharidja, amely a fárasztó távfutás elsődleges energiaforrása. Más elemekről azonban fogalmunk sincs.
Azok az atléták, akik valamilyen esemény után szénhidrátot - vagy ami még jobb, némi proteint - fogyasztanak, 24 óra alatt képesek feltölteni glikogénnal az izmaikat. Ez azonban rövid távú regenerálódás, távolról sem az, amiről Gina Kolata edzője beszélt.
Edward Coyle, Hirofumi egyik kollégája az izomláz alapján definiálja a regenerálódást. Vizsgálatai során arra a megállapításra jutott, hogy körülbelül egy hétbe telik, amíg az izmokból elmúlik a fájdalom, és visszanyerik teljes erejüket. Ha valakinek izomláza van, és ezért napokig vagy akár egy hétig nem sportolhat, annál elszokási hatás jelentkezik - mutatott rá Coyle.
A kutató szövettanilag megvizsgálta fiatal emberek izmait az egyhetes "elszokás" - tétlenség - előtt és után. Elsősorban a sejtek energiaellátásáért felelős mitokondriumra koncentrált. Megállapította, hogy annak a futónak, aki egy hétig nem edzett, három hétre volt szüksége korábbi sebessége maradéktalan visszaszerzéséhez. Aki egy hónapot hagyott ki, az két hónap alatt nyerte vissza formáját.
Az úszóknál és kerékpározóknál az izomláz ritkán jelentkezik, mivel annak legfőbb okozója, az izmok erős nyúlásának és összehúzódásának váltakozása kevésbé jellemző az ő mozgásukra. A kerékpározóknál a regenerálódás szempontjából a legfontosabb az elhasznált glikogén pótlása.

Pszichológiai komponens

Egyes kutatók atléták vérmintájában olyan enzimek mennyiségét vizsgálták, mint a kreatin-kináz, amelynek aktivitása akkor emelkedik, ha a vázizomzat sérült, illetve a proteinét, amely összefügg az izomgyulladással.

Maria Urso, az amerikai hadsereg Környezetgyógyászati Kutatóintézetének kutató fiziológusa azonban úgy véli, hogy ezeknek az alkotórészeknek a mennyisége egyénenként nagyon változó, és nem biztos, hogy összefüggésbe hozható a regenerálódással. Ami a regenerálódás mérési módszereit illeti, azok igazi rejtélyt jelentenek. Annyi fiziológiai változás megy végbe a nagy megpróbáltatásnak kitett testben, hogy nem lehet egyetlen ismérvet kiválasztani, és azon mérni a regenerálódást - magyarázta Urso. Természetesen van egy mérőeszköz, amellyel megállapítható, hogy bekövetkezett-e a regeneráció, mégpedig a teljesítmény. Csak még az nem ismeretes, hogy ez miként használható fel a regenerálódás idejének mérésére.
Hogyan tudnánk megállapítani, hogy bekövetkezett-e a regeneráció másképp, mint ugyanannak a gyakorlatnak az elvégeztetésével, amely a fáradtságot okozta? - tette fel a kérdést Noakes. - Mivel nem mondhatjuk azt senkinek, hogy fussa újra a maratonit, sosem tudjuk igazán, mikor következik be a teljes regenerálódás. A dél-afrikai sportszakorvos kiváló futók tapasztalatára hagyatkozik, akik elmondták neki, hogy a regenerálódásnak van egy igen jelentős pszichológiai komponense. Sok kiemelkedő maratoni futó évente egyszer vagy kétszer futja le a távot. A szakorvos szerint tehát akár hat hónap is kell ahhoz, hogy a teljes szellemi regenerálódás végbemenjen. A kutató személyes tapasztalatai alapján a hosszabb távú versenyek után még nagyobb a regenerálódási idő. Noakes többször is részt vett a 90 kilométeres, Pietermarizburg és Durban közötti dél-afrikai Comrades Marathonon, és 12-18 hónap közötti időre volt szüksége egy-egy verseny után ahhoz, hogy mentálisan újból kész legyen rajthoz állni.

Fordított bemelegítés

Az emberek azonban nagyon különbözőek: Maria Urso egy ízben három maratoni versenyen futott úgy, hogy három hónap telt csak el kettő között, és mindegyik után három hetet szánt a regenerálódásra. Ezzel együtt versenyről versenyre gyorsult.
Ryan Hall, az egyik legjobb amerikai maratoni futó tavaly áprilisban a Bostoni Maratonin országos rekordot állított fel, majd októberben Chicagóban újabb gyorsasági maratoni versenyen vett részt. Idén januárban pedig elindult az olimpiai minősítő versenyen, és bekerült az amerikai csapatba.
A Környezetgyógyászati Kutatóintézet fiziológusa azt tanácsolja a futóknak, hogy egy-egy maratoni verseny után két-három hétig végezzenek "fordított bemelegítést". Verseny előtt a legtöbb atléta fokozatosan csökkenti edzései intenzitását és hosszát. Urso szerint verseny után pont fordítva kell csinálni: fokozatosan növelni az első alkalommal csak egyórás futás terjedelmét.
Garantálom, hogy aki ezt teszi, az két-három héttel a maratoni után visszanyeri eredeti formáját - állította a kutató az amerikai lapban.
Gina Kolata írása szerint edzője, Tom Fleming azt mondta neki, hogy stratégiája több évtizedes gyakorlaton alapul: a teljes regenerálódás számára azt jelenti, hogy az ember mentálisan és fizikailag is újra a legjobb teljesítményre képes."
(MTI-Press)